Nyitóoldal

Bemutatkozunk

Filozófia

Szolgáltatások

Oktatóanyag

Franchise

Kapcsolat

újpest

gyömrő

kalocsa

nagykanizsa

székesfehérvár

velence

esztergom

hódmezovásárhely

hírek galéria partnereink
Szakembereknek

Játék és koragyermekkori személyiségfejlődés



Játék és koragyermekkori személyiségfejlődés


Játék, utánzás és azonosulás

A gyermekkor - annak is az első öt-hat éve - kritikus (vagy szenzitív) periódusnak tekinthető a
játék alakulása szempontjából is, illetve személyiségfejlődésre kifejtett óriási (később nem,
vagy csak nagyon nehezen "behozható") hatásai miatt. Talán mindenki előtt közismert vagy
könnyen elfogadható tény, hogy az óvodáskorában "nyitott", aktív, kreatívan játszó
gyermekből felnőttkorára érdeklődő, sokoldalú, alkotó ember lesz. A legtöbbet tehát akkor
tehetjük gyermekeinkért, a felnövekvő nemzedékért, ha már a kisgyermekkorban
megteremtjük számukra az alkotó játékhoz szükséges feltételeket. A kreatív folyamatok az
embernél sajátos értelemben vett játékok - ami annyit jelent, hogy tanulás is játék útján
valósulhat meg , a nem célvezérelt tevékenységben. A játék szabadsága az egyes ember
képességeinek határait tágítja soha nem ismert méretűvé, ami által a társadalom előrehaladása
és gazdagodása valósul meg. A kreatív ember egyidejű bölcsessége és gyermekisége
(játékossága ) teszi lehetővé, hogy a divergens gondolkodás útján új, eredeti ötletek
valósulhassanak meg.

Nagyban befolyásolja a gyermek (főként a kisgyermek) játékát a felnőtt mint modell. Nagyon
sok játék utánzásból fejlődik ki, a gyermek így tanulja meg a cselekvések új módjait. Az
utánzó játék főleg a szerepjátszást és az események ismételt előidézését jelenti. Az utánzó
játék segít a benyomások elraktározásában, a tapasztalatszerzésben, a szabálykövetésben, a
szorongás enyhítésében, a környezetbe való beilleszkedésben. Az utánzás ugyanis
nemegyszer többet tartalmaz, mint a minta. Nem pontos követés, hanem egy viselkedési
módba való beleélés. Piaget elmélete szerint az utánzás a játék megfordítottja és kiegészítője.
Megfigyelte, hogy az életkor növekedésével az utánzás is egyre tökéletesebbé válik.
Véleménye szerint kb. nyolc éves kor után az utánzás többé már nem játék , mert hiszen a
játék lényege a változtatás és torzítás. A játék magasabb szintjein a tapasztalatok
újrakódolása, történéseknek a megértése, ismereteknek az elrendezése történik meg a játékos
áttételek kódnyelvén.

A kutatók szerint az agresszív cselekedetek utánzása megy a legkönnyebben a gyerekeknek.
A játékban az agresszió nem von maga után szociális szankciót, különösen, ha játékszerek
vagy kitalált személyek ellen irányul. Egy kísérletben óvodásoknak vonzó játékszereket
mutattak, de nem nyúlhattak a játékokhoz. Ezután egy filmet néztek meg, ahol az anya az
egyik esetben jutalmazta, a másikban büntette a gyermeket, ha ezekkel a játékokkal játszott.
Ezután az első csoportban több olyan gyermek akadt, aki a tilalom ellenére is mert játszani a
játékokkal. A hatás tehát lemérhető az azonnali viselkedésben.

Az azonosulás folyamata is igen sokszor a tág értelemben vett játék terében megy végbe. A
gyermeki személyiség a komplex szociális viselkedési sémákat, a szociális szerepeket az
érzelmi identifikáció (azonosulás) során tanulja meg. A szerep eligazodási, alkalmazkodási és
kapcsolódási lehetőséget nyújt a gyermek számára, programot ad játékának, feltölti képekkel
és dinamizmussal a fantáziákat. ( Buda Béla ).

A gyermek játéka a kommunikáció és a társas interakciók talajának tekinthető.
Megkülönböztetünk magányos és társas játékot, ill. ennek különböző, ismert fokozatait.
Bizonyos értelemben azonban társas játékról már nagyon korán beszélhetünk, hiszen a
gyermek társas élete akkor kezdődik, amikor megszületik. Ekkor elsősorban a felnőtt befolyásolja
a gyermek viselkedését kommunikációs próbálkozásaival, tárgyakat, ingereket
nyújtó tevékenységével. Később, két?három éves korban a gyermekek laza, párhuzamosan
folyó játéka jellemző, majd három éves kor után következik csak az igazán együttműködő
játék. Az azonosulás egyik lényeges vonása, hogy a gyerekek a különböző életkori viselkedési
szinteket is részben szerepszerűen tanulják. A zárt családban ez többnyire hiányos, ezért van
nagy szükség a gyermekközösségekre - például az óvodára. A játékban a gyermek elsősorban
a komplex társas emberi valóságot dolgozza fel, és csak kisebb részben a tárgyit. Személyeket
és relációkat testesítenek meg a babák, bábok. Játék során felismernek a gyermekek
lehetőséghatárokat, következményeket, és módosítják viselkedésüket. Játékon át készülnek fel
a gyermekek az interakciókra. A magányos játék is gyakran társas jellegű, hiszen a partnert a
fantázia jeleníti meg. Ha a gyermek biztonságérzése nem alakul ki, vagy sérül, akkor a gyerek
szívesebben játszik magában és hagyatkozik képzeletére. A legtöbb gyerek azonban szeret
kommunikálni a játékban. Intimitást, közeledést és távolodást, feszültségtűrést, helyzetek
megértését tanulja meg és gyakorolja a játékban. A másik gyermek nagyon fontos társ a
játékban, mert az egyenrangú kommunikációs partner szerepét tölti be. Ez nagyon fontos a
szülőkről való leválási folyamat zavartalansága érdekében.

A játék és a korai tanulási folyamatok

A manipuláció fejlődésében a fogás kialakulását követik a különböző ismétléses mozgások,
mint az ütögetés, lengetés, lökdösés stb. Ebben a szakaszban kezdi a gyermek aktív módon
szemügyre venni a játékszereket, tárgyakat. E cselekvésben a gyermekek szívesebben
választják a számukra ismeretlen tárgyakat. Tovább tart a játék, ha a tárgy sok lehetőséget rejt
magában ahhoz, hogy a gyermek tájékozódó ? kutató aktivitást fejtsen ki. Kiemelkedően
fontos tehát a tárgyak újdonságértéke és variabilitása a fejlődés, a játék gazdagsága
szempontjából. A játékszer meghatározó módon hat a cselekvés módjára, minőségére. Ezért a
jó játékszer feltétlenül elősegíti a gazdag, variábilis, fejlődőképes játékmagatartás
kialakulását. A kíváncsiság, az érdeklődés, a csodálkozás - minden megismerés forrása. Erre
ad hatalmas - és semmi mással nem helyettesíthető - lehetőséget a játék. Az elmélyült,
hosszantartó játék megteremti annak a lehetőségét, hogy minél mélyebbre hatolhassunk az
irreális, a titokzatos, misztikus sötétségbe, és minél több tényre derítünk fényt, annál inkább
nő kíváncsiságunk és tudásvágyunk. Az önmagáért való tanulás jelensége a játékban érhető
tetten, melynek során belső jutalmat élhetünk át. A játékban, annak egyre fejlettebb formában
megjelenő típusaiban alakul a gyermek személyisége, bővülnek ismeretei, tudása, fejlődnek
képességei, alakulnak jártasságai, készségei, válik kifinomultabbá érzékelése, fejlődik
intellektusa (figyelme, emlékezete, gondolkodása, nyelve- beszéde), válnak árnyaltabbá
interakciós, kommunikációs képességei, differenciálódik motivációs világa, optimálisan
alakul én?fejlődése, magatartásvezérlése.

Piaget a gyermeki gondolkodás fejlődését kutatta, s az általa leírt szakaszok mentén haladva
foglalkozott a játék fejlődésmenetével is. Elméletében a játéknak három fajtáját különbözteti
meg: gyakorlójáték, szimbólumjáték és szabályjáték. A gyakorlójátékok a II - V.
gondolkodásfejlődési szakaszoknak felelnek meg, melyek az érzékszervi - mozgásos
intelligencia szakaszának rész-egységei. A féléves korig tartó időszakban az egyszerű
gyakorlójátékok jelennek meg, amelyek az alakuló képességek gyakorlásának öröméért
jönnek létre. Az elsô hetek tevékenységét inkább reflexgyakorlatoknak tekinti, nem igazi
játéknak. Szerinte az a színtiszta játék, amikor a gyermek a valóságot erőfeszítés és korlátok
nélkül hasonítja saját tevékenységébe, s be is építi abba tapasztalatait. A következő
stádiumban már megjelenik az "én idézem elő "öröme, mely motorja lesz a további
tevékenységeknek. A tárgyi cselekvés átalakul játékká, attól kezdve, hogy a gyerek az új


jelenséget megérti, és most már el tud időzni annál. Az ismétlés nemcsak örömöt okoz,
fokozza a biztonságérzetet, hanem ügyesíti is a kisbabát, sok - sok képessége alakul,
biztonságosabb, harmonikusabb mozgása lesz, egyre jobban tud figyelni, egyre több mindent
lesz képes felfedezni. Piaget szerint a játék egységes funkciója, hogy az adott fejlődési
szakasznak megfelelően szolgálja az értelmi fejlesztést: az érzékszervi?mozgásos
intelligenciát az első szakaszban - a gyakorló játék; a szemléletes helyzethez kötött, szituatív
intelligenciát a másodikban - a szimbolikus játék, és a konkrét műveleteknek megfelelő
értelmi működést - a szabály játék a harmadik szakaszban. Az első szakaszban domináns az
exploráció (felderítés, felfedezés) - az egész viselkedésben.

Jellegzetessége ennek a szakasznak továbbá, hogy a gyermekek egyaránt szeretik a
változatosságot és az ismétlődést. Az egyik kalandot, izgalmas, örömteli cselekvést, míg a
másik a biztonság jó érzését nyújtja. Ez a játék, melyet ismerkedő- mozgásos - manipulatív
tevékenységként jellemezhetünk, alkalmas helyzetek megoldására a cselekvések szintjén. Itt
kiemelten érvényesül a játék unaloműző funkciója. Az explorációs játék után következik a
szimbolikus, melynek lényege a "hidd-el" jelensége, melynek során áttételek,
behelyettesítések, vágyfantáziák megjelenítése, indulatok levezetése, megszelídítése folyik. A
fantáziajáték emocionális feszültségének csökkenése indokolja a következő váltást : hét éves
kor után a szabály játékok megjelenését. A gyerek - ahelyett, hogy az öt körülvevő társadalom
fejlesztené ? magamagát "fejleszti" a játékban a saját motivációjában beállott változások
következtében. Saját késztetései, valamint a kultúra, a konvenciók, a kommunikációk is
változnak, s ezek hatással vannak arra, hogyan játszunk a gyerek életének különböző
korszakaiban. A másokkal való játékra a nyelv kellő kialakulása, fejlődése szempontjából
nagy szükség van. A gyermekek felhasználják a játékot arra, hogy jobban megértsék a
valóságot. A gyermekek jelentéseket (arckifejezés, gesztusok, stb.) a jobb megértés érdekében
a fantáziajáték világában újraalkotják.

Játék során alakulnak a gyermek belső reprezentációi a világról. Bruner szerint ez három
fázison megy keresztül: az enaktív (cselekvéses) az ikonikus (képi) és szimbolikus
szakaszokon, mely szorosan összefonódik a nyelvfejlődéssel. A kisgyerek a környezetéről és
az énjéről szerzett tudását belső reprezentációkba, döntően mozgásos és képi struktúrákba
rendezi. Bettelheim szerint a játék azért oly fontos a gyermek életében, különösen a
képzeletgazdag játék, mert segít a külső és belső világot integrálni. A gyerek a játék során
megtanulja, hogy egy világ ura lehet, de csak egy kaotikus világé. Ha boldogulni akar a
világban, akkor fel kell adnia "infantilis" vágyát a mindenhatóságra, és kompromisszumot kell
kötnie vágyai és a valóság kemény törvényei között.

Játék és szocio-emocionális fejlődés

Stern, D. szerint az énérzés feltétele az élmények integrálásának képessége, illetve az
integráció megélése. Ez a tanulás természetesen a játék "képében" jelenik meg, játékos formát
öltve. Minél többet és minél változatosabban játszanak tehát a gyermekkel gondozói, annál
több lehetőséget adnak neki a tanulásra, annál inkább biztosítják érzékelésének integrációját,
amiből következően énfejlődése is zavartalan lesz.

A gyermek érdeklődését - motivációit - családi környezete alakítja. A szülők személyisége,
attitűdjei, nevelési stílusa, elvárásai, kommunikációs kultúrája, életstílusa mind-mind
befolyásolja a gyermek érdeklődését, aspirációját, teljesítményhez való pozitív viszonyulását.
A minél korábban "szabad" játékra, kutató manipulációra ösztönző, és ennek feltételeit
megteremtő környezet hatásai nélkülözhetetlenek a gyermek bátorságának, aktivitásának
megfelelő kialakulásában.

A szülői érzelmi tükrözés szociális biofeedback modellje (Gergely Gy.- Watson, J. S.) szerint
a csecsemő érzelmi öntudatra ébredése és az önkontroll kialakulása elsősorban a megfelelő
szülői érzelmi "tükrözés" függvénye. Anya és gyermeke egyre inkább egymásra hangolódnak.
Rendkívüli jelentősége van az anyai kommunikációs kód realisztikus, illetve "jelölt" - vagyis
játékos) jellegének. A gyermek fejlődését leginkább az segíti elő, ha anyja a mintha-típusú
kommunikációs módban - mely a szimobolikus játékokra jellemző jegy - tud gyermekével
kooperálni. Súlyos személyiségfejlődési zavarok, torzulások alakulhatnak ki, ha a szülő -
különféle okok miatt- nem képes a hiteles és játékos érzelmi visszatükrözésre.

Kulcsár Zs. szerint kézenfekvő, hogy a játék és az önkontroll magasabb formái közötti
kapcsolat létrejöttét az anya - gyerek kötelék alapozza meg, amelynek kontextusában a
játéktevékenység zajlik. E kontextus felelhet meg a Winnicott - féle potenciális (köztes)
térnek, mely a szerző szerint a játék és az emberi kultúra terepe. Az emberi kultúrának ez az
eredete teszi érthetővé a játék, művészet, tudomány, sőt a vallás interaktív jellegét, a kreatív
emberi tevékenység nem önmagáért való, alapvetően altruisztikus természetét. Kulcsár
kiemeli játék és agresszivitás negatív kapcsolatát, valamint a játék és az altruizmus, a szeretet
szoros összefonódását. A játéktevékenységet az anyai jelenlét serkenti. A játék szociálisan
motivált tevékenység, "inspirációt" igényel. Ha ez nincs meg, a játékosság helyére az üresség,
a depresszió vagy az agresszió lép. Aki nem inspiráló helyzetben is tud játszani, különleges
tartalékokkal rendelkezik, amit feltehetőleg a kora gyermekkorban megélt anyai szeretetből
táplálkozik.

A gyermekkori játéktevékenység számára a megfelelő családi miliő teremt optimális
feltételeket : a széthulló család agresszív légköre a játéktevékenységet negatívan befolyásolja.
A korai családi miliő - pontosabban az anya és gyermek által megélt szeretet-kapcsolat - a
játékosságot, az altruizmust, és az alkotóképességet egyaránt befolyásolhatja. A család védő,
óvó és támogató funkcióinak különösen nagy hatásai vannak a gyermek fejlődésében,
úgymint az információk közvetítése, interpretálása, minősítése, az életfilozófia közvetítése, az
identitás alakítása.

Borecky Á. Magyarországi családváltozatok c. munkájában a családok változásának
bemutatása kapcsán kiemeli a gyermekkor és a játék jelentőségének megnövekedését, a
differenciálódást. A gyermekkor meghosszabbodott, tovább tartanak a játékkal eltöltött évek.
Nemcsak a különféle játékok szaporodtak meg, hanem újfajta, fejlesztő játékszerek is
megjelentek , és "egyértelműen megnőtt a játék fejlődéslélektani szerepe és módosult
szocializációs funkciója". Kiemeli azt a tendenciát, miszerint a csoportos játékok egyre
inkább eltolódnak az individuális játékok felé. A tradicionális nemi szerepek megerősítése is
erőteljesen jelentkezik a játékok és játékszerek kiválasztásában.

A játék segíti a gyermeket abban, hogy - főként nem verbálisan - kifejezze legbensőbb
érzelmeit, indulatait, élményeit, feszültségeit, vágyait, fantáziáit. Egy misztikus, mágikus
világban, ahol minden lehetséges és minden megtörténhet ? a kisgyermeknek is van akkora
hatalma, hogy alakítsa a valóságot, ha az megsebezte vagy elviselhetetlen terheket rakott a
vállára. Játékban lehetőség van a szublimációra: az alacsonyabb rendű ösztöni indítékok
szellemi tevékenységre való átváltására, vagyis megtisztulásra, felemelkedésre.

Dr. Eigner Bernadett




KR | 2015-10-27


További cikkek

Játék és játéktár a preventív gyermekvédelemben
A szülői mesterség - tanulható?! Tanítható!
Gyerekek - hol vagytok ?!
Játék és játékszerek fejlődési, nevelési hatásai
Bolgár Zsuzsanna: A prevenció lehetőségei a játéktárban
Barnáné Likovszky Márta: SOS! Segítség szülőknek
Keresés: 

Kedves Mikkamakka Barátok!
Kérjük támogassák Alapítványunkat pénzbeli vagy természetbeli adományaikkal!
Köszönjük!

 

Számlaszámunk:

10700244 – 44302308 – 51100005
 

 

Adószámunk:
18079643-1-41


Játék és játéktár a preventív gyermekvédelemben
Gyerekek - hol vagytok ?!
A szülői mesterség - tanulható?! Tanítható!
Játék és koragyermekkori személyiségfejlődés
Játék és játékszerek fejlődési, nevelési hatásai
Bolgár Zsuzsanna: A prevenció lehetőségei a játéktárban
Barnáné Likovszky Márta: SOS! Segítség szülőknek